.:Darwin Díjasok:.

Alan Hall-t a bátyja fairfieldi otthona elõtt találták meg egy december 5-i napon, 8 órával azután, hogy péniszét levágták.

A nagy erõkkel keresett gyanúsított egy Brenda nevû nõ volt, akivel a 48 éves férfi egy helyi benzinkútnál találkozott. A férfi, akkor még levágatlan testrészétõl vezetve, a bátyja feljárójában álló lakokocsiba invitálta Brendát. A rendõrség elsõ gyanúja szerint éjjel három körül a hölgy tisztázatlan okok miatt vadászkést ragadott és a Hallra támadva levágta annak legnemesebb szervét, majd elmenekült.

A póruljárt Alant másnap találták meg a füvön fekve. Ezután rövidesen kórházba szállították ahol aztán visszavarrták a hiányzó “darabkát”.

A dolog ezután kezd érdekes lenni: Miután kiengedték a kórházból, Hall egybõl felszívódott, pedig a nyomozók égtek a vágytól, hogy kifaggassák az esetrõl, tekintve, hogy a múltját ellenõrizve igen érdekes adalékokra bukkantak: Hall a pszichológiai tesztek szerint maradandó sérüléseket szenvedett a
hadseregben, a vietnámi háború során. 1970-ben letartóztatták
drogbirtoklásért, és ittas vezetésért, 1982-ben pedig azért, mert
fiatalkorú lányával elhagyta az államot. 1983-ban elítélték szándékos emberölésért, miután bevallotta, hogy egy parkolóban megölt egy 23 éves nõt, mivel az kigúnyolta erekciós problémáiért. 6 évre ítélték. Ezt megtudva a nyomozók egy 14 éves vérbosszúra gyanakodtak, ám mikor Alan Hall néhány nap múltán végre elõkerült, kiderül, hogy az igazság még ennél is furcsább.

A férfi ugyanis azt vallotta, hogy õ maga vágta le saját péniszét, amely kijelentésnek valódiságát a hazugságvizsgálat is megerõsítette.Alan Hall tehát életben maradt, de története méltán nyerte el a Darwin-díjat 1997-ben.

Forrás: http://www.darwindij.hu

1996 január 1-én, Indiában egy tigris megölt egy embert, egy másikat pedig súlyosan megsebesített, mivel azok túl közel merészkedtek hozzá. A két meglehetõsen részeg fiatal a bengáli tigris nyakába virágfüzert akart akasztani.

A kalkuttai állatkertben történt esetet egy tanú, és a túlélõ elmondása alapján a következõképp rekonstruálták: Két fiatalember, Prakesh Tiwari és Suresh Rai 1996 elsõ éjszakáján virágfüzérrel a kezükben átmásztak a bengáli tigris élõhelyét elkerítõ akadályokon, és megközelítették a pusztítás hindu istenérõl elnevezett, 13 éves Shivát. Mikor a füzért az állat nyakába próbálták akasztani a tigris megtámadta Rai-t. Tiwari barátja segítségére sietett, és a tigris arcába rugott, melynek hatására az elengedte Rai-t, és másik támadójára vetette magát. A remült szemtanú elmondása szerint Shiva egyetlen pillanat alatt elharapta Tiwari nyakát, aki azonnal meghalt.

Forrás: http://www.darwindij.hu

Az első, 1994-es díjazott egy olyan amerikai férfi volt, aki ingyen üdítőért addig rángatta a kólaautomatát, míg az végül ráborult és agyonütötte.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Darwin-díj

Már 1985-ben terjedtek e-mailek a témáról, de 1994-ben alakult át hivatalossá a díj kiosztása. Ekkor alapította meg egy amerikai nő,Wendy Northcutt a hivatalos honlapot és fogalmazta meg a Díj elnyeréséhez mindenképpen szükséges pontokat.

A díj elnyerésére azok pályázhatnak, akik megfelelnek az alábbi kritériumoknak:

• A jelöltnek halottnak kell lennie, vagy el kell veszítenie a szaporodóképességét. Ennek a pontnak a célja az, hogy ezek az emberek megmentsék az emberiséget az olyan génjeiktől, amelyek ilyen esetek véghezviteléhez vezettek.
• A második szabály, hogy a jelöltnek a józan ész és a beszámíthatóság hiányáról kell bizonyosságot tennie. Általában maga a nevetséges haláleset az
• Harmadszor, a jelölt halálának saját hibájából kell bekövetkeznie.
• Negyedszer, az esetnek különlegesnek kell lennie. Ha több ember is megcsinálná, akkor nem lenne olyan érdekes.
• Végül, az eseménynek bizonyíthatónak kell lennie. Például szemtanúk leírásai. Ez a legfontosabb. A Darwin-díj hivatalos honlapján a nem bizonyított történetek az Urban legends azaz a Városi legendák témakörbe kerülnek és valójában nem díjazottak.

A Darwin-díj egy olyan kitüntetés, amelyet azoknak az elhunyt embereknek ítélhetnek meg, akik valami különösen buta, ügyetlen módszerrel próbáltak egy számukra érdekes célt elérni, és ez az életükbe került. A nevét onnan kapta, hogy ezek az emberek Charles Darwin a természetes kiválasztódásról szóló híres elmélete értelmében „szívességet tesznek” az emberiségnek azzal, hogy nem örökítik tovább ostobaságukat utódaikra.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Darwin-díj

Mikor a pittston-i, 38 éves Wayne Roth játékosan benyúlt barátja, Roger Croteau kobrájához, és felemelte, a kígyó megmarta. Wayne ezután nem volt hajlandó kórházba menni, mondva Rogernek: "Férfi vagyok, tudom kezelni"

Ritkán hallhatunk tévesebb szavakat. Kórház helyett Wayne egy kocsmába jelentkezett be. Három italt fogyasztott, és élvezte, hogy kérkedhet azzal, hogy éppen most marta meg egy kobra. A kobra mérge lassan hat és a központi idegrendszert támadja. Wayne néhány órán belül meghalt a pennsylvaniai Jenkins Township-ben.

Forrás: http://www.darwindij.hu

Csak egy kis egyedüllétet szeretett volna. Daniel Jones megfulladt, amikor a 8 lábnyi homokos üreg, aminek belsejében a napozóágyon pihent, beomlott. Az észak-karolinai Buxton Outer Banks nevű partszakaszán történt baleset megfigyelői szerint talán az egyedüllét és a széltől való védelem okán ásta a lyukat.

A strandolók a kezük és a műanyag játékok segítségével próbáltak Jones-hoz eljutni, sikertelenül. "Hihetetlen volt az aggodalom, ahogy az emberek a kezükkel és a gyerekek játékaival ástak" mondta Dare megye seriffje, Bert Austin.

A mentőcsapatnak eszközeik segítségével, majdnem egy órán át tartott kiszabadítani 5 láb homok alól, miközben 200 ember nézte. A 21 éves, Virginia állambeli woodbridge-i lakos halálát csütörtökön állapították meg.

Forrás: http://www.darwindij.hu

Bizonyos férfiak hihetetlen dolgokat képesek megtenni, hogy bebizonyítsák, milyen kemény csávók is ők valójában. A francia Pierre Pumpille a közelmúltban 2 lábnyival (kb. 60 cm) lökött odébb egy álló autót, azáltal, hogy megfejelte.
- A nők istennek hittek. - magyarázta kórházi ágyán fekve.

Istenség vagy sem, Pumpille igazi kispályás összehasonlítva Krystof Azninski lengyel gazdával, aki nagyon komoly igényt nyújtott be Európa legkeményebb férfija címre, levágva saját fejét még 1995-ben. A 30 éves Azninski a haverjaival iszogatott, amikor valaki azt találta ki: vetkőzzenek meztelenre és játszanak pár "férfias játékot". Eleinte fagyott fehérrépákkal csapkodták egymás fejét, de ekkor az egyik jelenlévő azzal emelte a tétet, hogy megragadott egy láncfűrészt és levágta vele a lábfeje végét. Attól tartva, hogy alulmarad, Anzinski megfogta a fűrészt és azt kiáltotta:
- Akkor ezt figyeljétek!
Meglóbálta a feje mellett a fűrészt, majd lefejezte magát.

- Vicces dolog ez - mondta egy barátja. - Amikor fiatal volt, felvette a lánytestvére bugyiját. De igazi férfiként halt meg.

Forrás: http://www.darwindij.hu

Az amerikai tengerészet biztonságról szóló kiadványa olyan sérülésekről ír, amelyek akkor következtek be, amikor valaki olyat csinált, amire azt mondták: Ne tedd! Az egyik történet egy olyan tengerész sorsáról számol be, aki egy multiméterrel játszott, természetesen nem megfelelő módon. Kíváncsi volt ugyanis, hogy mennyi lehet az emberi test ellenállása. Egy Simpson 260-as típusú multimétere volt, egy kicsi egység ez, amit egy 9 voltos elem lát el árammal. Ez ugyebár nem tűnik elég erősnek ahhoz, hogy veszélyes legyen, de halálos lehet, ha rossz kezekbe kerül.
A tengerész egy-egy szondát fogott mind a két kezébe, hogy meg tudja mérni testének ellenállását a két hüvelykujja között. De a szondáknak éles végük van, és izgatottságában a hüvelykujját annyira odanyomta, hogy a szondák felsértették a bőrét. Amint a vérként ismeretes sós vezető folyadék szabaddá vált, a multiméterből a feszültség egyenesen tengerészünk szívéig nyilallt, megszakítva a szívverését szabályozó elektromos impulzusokat. Emberünk így még azelőtt meghalt, hogy rögzíthette volna Ohm-jait.
A tanulság? A haditengerészet nagyon kevés olyan eszközt ad ki, amelyeket arra találtak ki, hogy az emberi testbe bökjék őket.

2000 augusztusa Dan Wilson írja:
A haditengerészetnél altisztként szolgáltam, hat évet töltöttem egy tengeralattjárón, mint villanyszerelő. Rengeteg képzésen vettem részt. Ezt a sztorit gyakran hallottam a kiképzésem során, mint egy példáját annak: mi történhet, ha nem tartjuk be a biztonsági előírásokat. A történetet én magam sokáig csak városi legendának tartottam, egészen addig, amíg nem találkoztam vele a haditengerészet hivatalos biztonsági előírásokat tartalmazó kézikönyvében. Most már tudom, hogy igaz.
A megtörtént eset alig tér el a fent leírttól, és talán még érdemesebb is a Darwin-díjra. Egy tengerész a szondák éles végét szándékosan nyomta a hüvelykujjaiba. Tudják, éppen akkor végzett el egy kurzust, ami a "belső ellenállás" nevű rendkívül fontos témáról szólt.
A belső ellenállás olyan ellenállás az elektromos áramfolyamra, ami bármelyik áramforráson belül létezik. A végfeszültség csökkenését eredményezi, amikor a töltés nő. Könnyen bemutatható ez az elmélet, ha óvatosan autónk akkumulátorának végfeszültségét vizsgáljuk, amikor valaki beindítja a motort. A mérő kb. 13 voltot mutat, amikor a motor ki van kapcsolva, de amikor beindítják, akkor 8-9 volt közé esik. A feszültség esése az akkumulátor belső ellenállása miatt következik be.
Ez a tengerész, csakúgy, mint az összes többi képzésen résztvevő villanyszerelő, már túl volt azon a munkavédelmi oktatáson, ahol az egyik gyakorlat az volt, hogy megmérjék a testük ellenállását úgy, hogy egész egyszerűen az ujjhegyeikkel tartják a szondákat. (a legtöbb embernél az érték 500 KOhm és 2 MOhm közé esik). Nyilvánvalóan, ez az ember fel akarta itt használni a belső ellenállásról tanultakat, és meg akarta mérni saját testének belső ellenállását. Úgyhogy szándékosan beledöfte a szonda hegyes végét a bőrébe, hogy kiküszöbölje a bőr meglehetősen magas "zavaró" hatását a mérésben. Ez, természetesen, a halálához vezetett.
Hogyan, tehetnék fel Önök a kérdést, amikor mindössze 9 voltos volt az elem? Könnyen. A haditengerészet egyik fő szabálya, amely az áramerősség 1-10-100-as szabályát tanítja meg. Ez azt mondja: 1 mA az emberi testen átfutva már megérezhető, 10 mA már elég ahhoz, hogy annyira összerántsa az izmokat, hogy már ne tudd elengedni az áramforrást, és 100 mA elég ahhoz, hogy megállítsa a szívet. Nézzük meg Ohm törvényét. Ohm törvénye (egyenáramú rendszerekben a váltóáramúakat nem itt tárgyaljuk) szerint feszültség (voltban megadva)=áramerősség (amper)*ellenállással (ohm).
Amikor az oktatáson elvégeztük a kísérletet, hogy megtudjuk testünk ellenállását 500 KOhmos ellenállást mértünk. 9 voltot és 500 K Ohmot használva a fenti egyenletben 18 mikro-amperes áramerősséghez jutunk, ami az 1 mili-amperes "megérezzük" küszöb alatti. Ha azonban eltávolítjuk a bőrünket, mint szigetelő anyagot, ahogyan tette azt kíváncsi tengerészünk, akkor a test ellenállása, a nagyon jól vezető elektrolitoknak köszönhetően sokkal kisebb lesz. Kb. 100 ohm, ami 90 mA-es áramerősséget jelent, vagyis éppen elég ahhoz, hogy megállítsa a matróz szívét, és megölje őt.
Ahogy az elektromos-munkavédelmi oktatóm mondta: "Megvan az oka annak, hogy az elektromos munkavédelmi oktatást évente legalább kétszer le kell adnunk, mégpedig azért, mert valami tökéletlen volt annyira nagyeszű hogy a világon elsőként rájöjjön arra: hogy ölheti meg magát egy 9 voltos elemmel."

Forrás: http://www.darwindij.hu

A háború sok fel nem robbant muníciót hagyott Kambodzsában. A hivatalok állandóan figyelmeztetik a lakosságot, hogy ne manipuláljanak ilyen fegyverekkel, de... Három barát közösen iszogattak, mulatták az időt egy dél-kambodzsai falu egy bizonyos Svay Rieng kocsmájában. A közös beszélgetés már 2 órája folyt, mikor az egyikük egy 25 éves tankelhárító üteget húzott elő. Azt mondta, hogy a kertjükben találta. Az asztal alá dobta és orosz rulettet kezdtek mindhárman játszani - mindegyik ivott egy rövidet, majd egyenként ráugrottak a bombára. A többi falubeliek azonnal menekültek a kocsmából. Pár perc múlva egy hatalmas robbanás hallatszott, ami megölte a három fiatalt... Ahogy azt a Kapuchea Rasmei újság írta:
"Semmi nem maradt belőlük."

Forrás: http://gumicsizma.hu/viccek/darwin_dijasok.html